Az 1873-74 fordulóján megtalált Ebers-papírusz, mely Amenhotep fáraó idejéből, i.e. 1552-ből származik, 12 különböző aloé készítményt sorol fel.
A legendák szerint Egyiptom két híres uralkodónője, Nofertiti (i.e. XIV. század) és Kleopátra (i.e. 69 – i.e. 30) is használta a mindennapos szépségápolási szerei közt.
Egyes feltételezések szerint Nagy Sándor (III. Alexandrosz, i.e. 356 – i.e. 323.), tanítója, a híres Arisztotelész tanácsára többek közt az ott található mirrha és aloé miatt foglalta el i.e. 333-ban Szokotra szigetét.
Az i.sz. I. században élt híres görög katonaorvos, Dioszkoridész Peri hülész iatrikész (A gyógyító anyagról) c. munkájában az aloé hashajtó hatásán kívül a következőket jegyezte fel: segíti a véralvadást, gyorsítja a sebgyógyulást, hajhullás ellen alkalmazható, stb.
Az aloé a keresztények körében is ismert és tisztelt gyógynövény volt, erről tanúskodik, hogy többek közt
János evangéliumában is említik:
„Eljöve pedig Nikodémus is (a ki éjszaka ment vala először Jézushoz), hozván mirhából és áloéból való kenetet, mintegy száz fontot.” (Ján.19:39.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése